Infarktust kaptam. Ez így önmagában még nem annyira jelentős. Mivel még sosem volt, nem is igen tudtam, hogy mi ez. Kiderült, négy is elért egymás után. 12 órán belül. A negyedik éppen babfőzelék készítése közben. Azóta nem csípem a babot. Egyedül voltam otthon, a család éppen látogatóban az anyósoméknál. Kemény, eszement mellkasi fájdalom, és azt hittem leszakad a bal karom. Az előző három is ilyen volt, de nem ennyire intenzíven fájt, és rövid ideig. Gondoltam, majd elmúlik, mint a többi. De nem, ez nem akart. Fele sem tréfa, nosza hívjunk mentőt. Diszpécsernek elregéltem mit érzek, kétszer is, mert mégegyszer rákérdezett. És még jó pár dolog után érdeklődött, amiről nekem fogalmam sem volt, legalábbis nem éreztem a fájdalomtól. Azt mondta küldi a mentőt. Jött is. Fél óra múlva. Addigra már a lépcsőn ültem a házunk előtt, nehogy rossz címre menjen. Rohammentő jött, egy orvossal, egy ápolóval, és egy medikával.Mégegyszer végigkérdeztek, aztán az orvos inkább a medikával foglalkozott, hogy milyen buliba is menjenek este, meghogy motorral ám, mert ő civilben a pokol angyala, vagy mi. Ezt azért jól esett hallani, egyenest a pokolból jöttek értem. És mindjárt egy ilyen főangyal. Közben szerencsétlen ápoló vért izzadva dolgozott rajtam, látszott, nem először csinál ilyesmit. Én versenyt izzadtam vele, csak én spontán. Mellesleg az EKG semmi különöset nem mutatott, pedig kétszer is megcsinálta. Infúzió, fájdalomcsillapító hiába, a fájdalom nem csökken. Elkezdtek tanakodni, bevigyenek-e, avagy sem. Az orvos azt mondta, nem kéne, mert nem egyértelműek a tünetek, és hát az EKG sem....az ápoló szerint mégis, mert hátha....a medika bölcsen nem kommentált. Mindezt a házunk előtt ácsorogva. Végül kompromisszum: a Megyei Kórház általános ügyeletére vittek, mindenesetre bőszen szirénázva. Mindez a mentő hívásától számítva kb. egy órán belül sikerült nekik. Betoltak hordágyastól egy rángatózóan didergő drogos, és egy haldokló nénike közé. Tizenkét hordágy állt már ott, plusz a járóbetegek, vagy ötvenen.....Elég gyanús lett, hogy rögvest engem emeltek ki közülük, és vittek vérvételre. Nos az eredményről annyit, hogy a katétert sem sikerült betolni a nekem oly kedves testrészembe, mert rohanvást érkezett egy kardiológus, az esetkocsival együtt, mindent félredobáltak és már vittek is. Hm.....Na innentől felpörögtek az események. Nagyjából öt-tíz perc alatt a szívcentrumba repítettek, ahol beöltözve várt az adjunktus úr, a segédek, és nyolc-tíz orvostanhallgató. Pillanatok alatt lekapták rólam a ruhát, ékszereket, már borotváltak is. Menet közben aláírás egy papírra, amire dunsztom sincs mi volt írva. Betoltak a műtőbe, egy injekció, monitorra kötés, doktor úr már vágott is. Mindezt egyszerre. Közben kérte a defibrillátort kézhez. Én meg úgy éreztem menten kigyulladok a festék anyagtól. Magyarázták, hogy nem fog fájni, csak kellemetlen lesz, meg ilyesmi, de ki tud erre figyelni, mikor úgy éreztem a hurrikán ragadott el, olyan lendülettel csináltak mindent. A doki a hallgatóknak azt mondta, figyeljenek, mert csodát látnak.....erre azért felfigyeltem. Aztán hozzám szólt: "van egy "özvegycsinálója" azt most kivettük, mutatom....", és az orrom elé dugott egy fél borsónyi nyákos véres csomót, amit ő rögnek hívott. Ha aranyból lett volna, gazdag ember vagyok. "Na most, be kell ültetnünk közvetlen a szíve elé két stentet, szóljon ha fáj." Hú de f@sza gyerek vagyok,azért sem szólok, nem szoktam nyavajogni. Aztán azt hittem rám szakad az ég, az egész testem égett, lüktetett, és úgy éreztem egy Alien fog kiszakadni a mellkasomból. Azért sem szólok.....De őt sem most hozták le a falvédőről, mert megkérdezte: "tízes skálán mérve, mekkora a fájdalom?" Még mindíg f@sza gyerek vagyok: "nyolcas", sziszegtem összeszorított szájjal. "100-as lidocaint neki, és kérem a defib-et...." Szúrás a jobb karomon, és onnantól az agyam is elzsibbadt, áldott béke.....az intenzíven tértem magamhoz, gépek pittyegése között, az ágyam lábánál a doki. Fura érzés, még sosem voltam kórházban, beteg is alig....."Nos, 100%-os főkoszorúér elzáródása volt, ezt helyre hoztuk, beültettünk két stentet, de szükség lesz egy harmadikra is. A szíve bal oldalán a szívizom jelentős része elhalt, csodaszámba megy, hogy túlélte. Gyógyszerek nélkül már nem tud élni, kis túlzással egy erőteljesebb fingásba is belehalhat......"

Eddig nem féltem a haláltól. Eddig........