A magas vérnyomás nagy terheket ró a szívre és az érrendszerre, márpedig a csúcsra járatott rendszerek sokkal sérülékenyebbek. Nincs ez másként a keringési rendszernél sem. Az igazi probléma, hogy erre senki nem gondol előre. A statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy a magas vérnyomással élők majdnem pontosan felének fogalma sincs róla, hogy szervezetükben időzített bomba ketyeg.

A normálisnál némileg magasabb vérnyomásérték ugyanis semmiféle tünettel nem jár. Sőt, pont a kirobbanó temperamentumú, szorgos, tevékeny, makkegészségesnek látszó emberek lehetnek leginkább kitéve a váratlan katasztrófának. Miért pont ők mennének orvoshoz? Azért, mert a látszat csalhat. 20 éves kor után évi egy vérnyomásmérés - maximum 5 perc! - nem fölösleges időpocsékolás.

A szívinfarktus és agyér-katasztrófák elkerülésére van egy elég biztos módszer: a vérnyomás karbantartása. Az időnkénti vérnyomás-ellenőrzést, s szükség esetén a kezelés megkezdését nem szabad halogatni.

Ehhez

A tartós magas vérnyomás szép lassan visszafordíthatatlan nyomokat hagy a véredényekben: elvesztik rugalmasságukat, beszűkülnek, az érfal középső rétege keményebb, meszes kötőszövetes rétege az erek azon részein is megjelenik, amelyeknek rugalmasságukkal épp tompítaniuk kellene a növekvő vérnyomást.

Az erek fokozatosan elvesztik azon képességük, mellyel addig maguk is részt vehettek a vérnyomás szabályozásában. Azaz nem tudják végigfutó hullámmozgással mérsékelni a ritmikusan megnövekvő nyomást és továbbítani a vért. A szív viszont annál jobban igyekszik legyőzni az erekben lévő akadályt, növeli a pumpáló nyomást, miközben a szervezet beszűkült erei bármikor elzáródhatnak.
Ha nincs is észlelhető katasztrófa, a kis érelzáródások az agyban - vagy más szervekben - kisebb-nagyobb károkat okozhatnak például alig észrevehető emlékezetkiesések, koncentrációs zavarok formájában.